“Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bünös lelkedért.”

“Legelők vannak erre. Legelők. Ispánházak, kalyibák. Pálinkamérés. Pajták, istállók. És újra legelők. Aztán álmos, közönyös emberek. Csirkék, tehenek, bivalyok. Disznók. Csak a fák szépek nappal, mik mindenütt szépek. Éjjel pedig a csillagok, a világmindenség jelzőlámpái. Aki itt szenved, mind fölfelé vágyik, lengeti karjait, együtt a fákkal, emeli arcát s nézi az eget, fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt. Micsoda élet, micsoda fény és micsoda díszlet, micsoda színház. Mint egy operaház csilláros mennyezetje. Mily gazdag. Mily közeli s tébolyítóan-szép. Mily párizsi.”